„A nők olyanok, mint a versenyautók: hallatlanul érzékenyek, nagyon nehéz őket irányítani, de ha egyszer lendületbe jöttek, szinte lefékezhetetlenek.”

Jackie Stewart

Eleinte kislány voltam, majd nővé váltam, később feleséggé, most anyává. Mire nagymama leszek, szeretnék olyan Nővé válni, aki ura az életének, megéli a hagyományokat, akár képes újakat alkotni, kihasználva a lehetőségeit a legtöbbet kihozza magából és élvezi az életét úgy, hogy közben hagyja, hogy mások is élvezzék a sajátjukat.

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy az emancipáció óta kihaltak az úgynevezett nőnevelők, a nőknek egyre több szereppel kell megbirkózniuk úgy, hogy már egyre kevesebb klasszikus női minta van előttük.

Sokan álmodozunk saját háztartásról, férjről, gyerekekről és mindemellett sikeres önmagunkról. Amikor viszont szembesülünk vele, hogy mindezekhez mennyi időre lenne szükség, megrettenünk a feladattól, esetleg szelektálunk a szerepeink közül egy kimondatlan fontossági sorrend szerint. Ez nem is gond, amíg valaki ezt nyíltan észre nem veszi. "Nekem ez így rendben van." - mondjuk ilyenkor, de tényleg így érezzük? Nem lehet ennél többet kihozni magunkból úgy, hogy nem kell tökéletességre törekedni, mégis elfogadható szinten karban tartjuk az életünk minden szegletét?

Szeretném, ha a Női kalandok egy olyan bloggá válna, ami segít nekünk olyan nőkké válni, akik egymást bátorítva uralják a háztartásukat, ragaszkodnak a kialakított értékrendjükhöz, akik egy ünnepnek meg tudják adni a módját, és akik napsugarak tudnak lenni a velük egy háztartásban élők számára.

Ha szeretnél velem részt venni ezen az utazáson, kövess Instagramon is, ami segít majd abban, hogy első kézből értesülhess a friss tartalmakról!

Hódítsuk meg együtt az életünk elhagyatott részeit!